Immár közel hatvan évvel az európai egység-eszme első kézzel fogható megjelenése, az Európai Szén- és Acélközösség megalakulása után vagyunk. Közben sok minden változott: a szereplők, a részt vevő államok száma, a nemzetközi szervezetek és intézmények jellege és hatásköreik, az együttműködés mélysége, erőssége és hatásfoka, az elérendő konkrét célok és a nemzetközi környezet is. A jogi környezet: a nemzetközi jog, az Európai Unió jogrendje és a nemzeti jogrendszerek ma már teljesen más viszonyba állnak egymással, mint hat évtizeddel ezelőtt. Újfajta intézményi és jogi konvergencia szemtanúi lehetünk, ha jól körülnézünk és nyitott szemmel járunk a világban. Egyvalami azonban minden bizonnyal változatlan: a kooperációs szándék és talán a kooperációs kényszer is - még ha megváltozott is a kontextus.

A Lissabon-i szerződés alkotói nem tartottak fő céljuknak a bírósági rendszermódosítások, ennek ellenére elkerülhetetlenné vált az illetékesség és eljárás módosítása az alapvető változtatások hatására, amelyek az Uniót összességében érintettek. Az igazságügyi együttműködés új dimenziója, a szubszidiaritás elvének alkalmazási módosításai, az EEJE-hez való csatlakozás perspektívai vagy az Európai Ügyészség létrehozásának tervbe vétele, befolyásoljak az EU bírósági rendszerének működését. Előadásom célja az, hogy felhívjam a figyelmet ezekre a módosításokra.