• FŐOLDAL
• A szakmai napokról
• Előadóink
• A szakmai napok programja
• Partnereink
• Kapcsolat

Megerősödő Szakkollégium

Tíz év, három pillér és egy folyamatosan változó közösség, ami az eddigi szakkollégiumot, a „Mi Szakkolinkat” jellemezte.

Tíz év és számtalan korszak a maga szépségeivel, nehézségeivel és kihívásaival, amely mindig más és más állapotban hagyta, formálta a mára már ismert és elismert Mikó Imre Szakkollégiumot. Volt igény, kezdés, majd intézményesedés és szakadás az addigiaktól. Volt újrakezdés, székhelyesedés, függetlenedés, és most az újra intézményesedés egy másfajta korszakát éljük át. Mindezt úgy, hogy végig megvívtuk belső vitáinkat, közben figyelve egymásra, figyelve a szakkolira.
Tíz év és három pillér, amely mindig velünk volt. Még akkor is, ha nem éreztük, nem láthattuk, és nem foghattuk meg. Ott volt velünk, és rakoncaként fogta össze a sokszor rakoncátlan szakkollégiumot. A három pillér adta, és adja meg azt a stabilitást, amelyen mindig és mindenkor állni fog a Mi Szakkolink. Ez különböztet meg minket másoktól, és ez fog össze: e három pillér különleges egyvelege. Ezek az elvek és érzések kapcsolnak össze bennünket, és ez a kapocs az elmúlt időszak szakkollégistáival.
Tíz év közössége jelenti a mai Mikó Imre Szakkollégium jelenét, múltját és egyben jövőjét, hiszen ezen szakkollégisták közössége adja meg azt a tartalmat, amiért érdemes, és érdemes lesz a jövőben is szakkollégistának lenni. Ennek a közösségnek kell gondolkodnia és éreznie, hiszen szerepünk van az erdélyi magyar társadalomban.

Tíz év Szakkolija egy folyamatos változás és egyben értékmegőrző hely, amely az egyre színesebbé vált kolozsvári egyetemista életben egyre hangsúlyosabb szerepet keres magának. A  MI szakkolink jövője épp oly biztos, mint bizonytalan, így csak rajtunk fog múlni, a mindenkori és már végzett szakkollégistákon, hogy milyen szervezetként fog felnőtt korúvá válni a most tinédzser korát élő kollégium, amely méltó szervezetként lép be a második évtizedébe.
Köszönet a mindenkori támogatóknak!

Számtani kisokos a Mikó Imre Szakkollégiumhoz

2010 tavaszán felvételizett a X. generáció, pontosabban a 135, 136, 137… és a 150-ik szakkollégista. Most, ha valaki azt mondaná, hogy ez előre így volt megtervezve le sem tagadhatnánk. Elvégre a Mikó Imre Szakkollégium az előre megfontolt és eltervezett dolgok helyszíne. A tíz év felvételi adataiból kitűnik, hogy a 15. a bűvös szám, vagyis évente 15 poszkost kell beengedni a Mikó-ba, ahhoz, hogy a X. generációnál pont 150 legyünk.
Igaz, hogy a szóbeszéd azt, mondja, hogy nem a ruha teszi az embert, erről talán épp eleget is lehetet olvasni az eddigi írásokban, most én egy kicsit kimászok a sok tartalomból, élményekből, beszámolókból és végre lesz egy kis száraz-nyers része is ennek a könyvnek, mielőtt még elfelejtenénk, hogy ezt valójában egyetemisták írják, akik sokszor száraz-nyers könyvekkel élik mindennapjaikat. Végül lássuk is, miket rejthet ez a 150-es szám?!

Jog-os vagy közgazdaságtan-hallgatóból van kevesebb a tíz év alatt?
Gondolom mindenki már szembesült élete során, hogy a száz éves háború nem száz évet tartott, hát ez a Mikó Imre Szakkollégiumra is igaz, annak ellenére, hogy Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium, a második és harmadik generációban találhatunk három kakukk tojást, mivel három európai tanulmányos diák is bejutott a Szakkollégiumban. Ezért a helyes válasz: az európai tanulmányosokból van a legkevesebb, pontosan három! Ezen a hárman kívül van 59 jogos-(hallgató), 88 közgazdász-(hallgató).

Hol a jog-közgáz egyensúly?      

Ragaszkodunk a 0-hoz!

A Mikó Imre Szakkollégiumban a szobák számozása a 0-s szemjeggyel kezdődik. Ennek nincs negatív értelme, csupán története: „ Szobabeosztás vitája! Helyszín: nálunk otthon a konyha. Feladat menetei: a beosztás előtt számozzuk meg a kilenc szobát… 0, 1, 2, …, 8. Utána 10 perc hatásszünet… Mindenki gondolkodik. Vajon, hol a kilencedik? Melyik szobát hagytuk ki? … Ja a nullással kezdtük. :P”
Ezen jót nevettünk, igaz eltelt már kilenc hónap, de az alaksorban lévő szóba ajtajára kitett nagy nullás számjegy máig is jelzi, hogy a Mikó Imre Szakkollégium bentlakása más, mint a többi bentlakás. Talán a mi nullásunkkal egyedi is.
Az adatokat böngészve, azt próbáltam bizonyítani, hogy a Mikó Imre Szakkollégium társadalmi pillére mennyire megelőzi korát, hogy itt a nők és a férfiak aránya relatí megegyezik… Hát azt, kell mondjam, hogy ez nem igaz. Bár a II., III., és IV.-ik generációban még ez a szám 50-50% volt, addig ma egy biztos tényt lehet megállapítani a Mikó Imre Szakkollégiumról: ha suli után nem tudod, hogy mivel foglalkoznak a lányok, gyere és nézd meg a Mikó Imre Szakkollégiumban…  És miért? (IX. generáció 76%-a lány, VIII. generáció 62%-a lány…)

Összegzésként a számtani kisokos végén…
Már csak abból kitűnik, hogy milyen színes a Mikó Imre Szakkollégium, hogy néhány számadattal eljátszadozva mi mindent megtudhatunk és ehhez csupán a 150. létszámot használtam fel, nem említve a több ezer e-mail-t a levelezőlistákon. A több mint 3500 nap létet. A több ezer óra közösen eltöltött órát, a több ezer kilométer közös utazást, a több száz előadást, több száz meghívottat, a több ezer óra rövid-hosszú DB-eket…
Ezek mind jó nagy számok, számsorok, viszont a Mikó Imre Szakkollégium alapértéke, hangulata és értelme egy jegyű számokban van elrejtve, kifejezve: 3 pillér; 1 csapat; 1 közösség… 1 jó hely!   

10 év -150 Arc

Szakkoli - Ahogy nekem tetszik!

Azt mondták nekem, hogy írjak egy beszámoló szerűséget arról, hogy milyen is a SZAKKOLI házban lakni, élni. A protokollnak megfelelően most azt kellene, hogy írjam, hogy, hú de milyen jó ebben a közösségben élni. De ez nem így van. A SZAKKOLIban egyszerűen nem csak jó lakni, hanem sirály, király, zsír, ász stb.. Mindannyian ismerjük e szavak jelentését a szlengben. Hát kedves valakik, akik olvassátok ezt a kis összegzés szerűséget a részemről, arra kérlek, hogy ne tőlem dobjátok magatokat hátra, hanem a SZAKKOLItól.
És igen kedves elvtársak ez valóban így igaz. Ugyanis amit ez a szervezet felmutatott, az egyedülálló. Az országban sokan szeretnének egy olyat, hogy SZAKKOLI. Há há há… csak szeretnének-, mi nem adjuk. A SZAKKOLIban az élet olyan, mint a méz. Nem olyan sárga, hanem olyan édes. Már ha van. Persze problémák mindig vannak, szükségszerűen lenniük is kell. Ha nem volnának, akkor nem lenne olyan élvezetes. Amit sajnálok ebben a kis leírásban az az, hogy csak a saját élményeimet írhatom le. Természetesen mások helyett nem beszélhetek, bocsánat írhatok. Ezért kedves ti, akik olvassátok ezt, van egy rossz hírem számotokra: be kell most érnetek velem. Ahogy a Madonna szám is szól: SORRY.
Csapjunk a lovak közé.
Először mikor meghallottam, hogy kellene írni valamit a Szakkolis életről, bevallom, talán egy kicsit vonakodtam. De mikor megtudtam, hogy szabad nyelvezet lehet, s nem azt a nyálas valamit kell leírni, amitől mindenki sír, nah akkor mondom, most megkapjátok. Viccelődtem is vele, hogy gyerekek én olyat írok, hogy el kell engedjétek két hónapi lakbérem. Most nem fogok annak nekiállni, hogy elmeséljem egy napomat a szakkoli házban. Szerintem nincs értelme, ugyanis itt minden nap más. Tudjátok, van a hétfő, kedd, szerda… De komolyra fordítva a szót, nincs két egyforma nap. Meg aztán most jön a tavasz, fognak megkezdődni a teraszos reggelik, és/vagy romantikus vacsorák, ismét meg fog változni az élet.
Már mikor arról volt szó, hogy fiatalok, be lehet kerülni a Szakkoli Házba, gondolkodás nélkül annyit mondtam, hogy „gyerünk, vágjunk bele” (aki bármilyen hasonlóságot vél felfedezni az előbbi leírásban a politikában elhangzottakkal, azt szeretném megnyugtatni, hogy az csak a véletlen műve). Komolyan mondva izgatott voltam a beköltözés pillanatában, hiszen egy-két embert leszámítva nem sok mindenkit ismertem. Csak annyit mondhatok, hogy ez már régen volt.Azóta már sok folyt le a Dunán, megvallva még jó is. Szóval a lakótársak elsőrangúak, ha lehet ilyet mondani. Mindenki megértő a másikkal, segítőkészek, szakmailag felkészültek, vagyis tudják, mitől döglik a légy (nem a Kemotoxtól). Ha a házból valakit ezen beszámoló elolvasása után kórházba szállítanak, az a májelhízásnak lesz betudható. A Szakkoli Ház olyan, mint egy bentlakás, de mégse. Most azt hiszitek, hogy ezt jól megmondtam, azt se tudom, hogy mi fán terem. Nem tévedtem. A Szakkoli a minőségében és úgymond családisságában hasonlít a legjobban egy bentlakáshoz, de ami megkülönbözteti tőle, az mégis a szakmaiság. Ugyanis itt nem elenyésző azon események száma, amik megrendezésre kerültek. Elég csak megjegyeznem Járai úr látogatását, vagy a különböző szakmai körök házon belüli megtartását. Így aztán remélem nem meglepő, mikor azt mondom, hogy itt mindig pörög az élet, s nem áll meg az egyetemre menésnél és a különböző buliknál. Persze az is kell, mert végül is azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, de ez kevés. Kell valami kis plusz, ami felrázza az életet, s kiragad a szürke és unalmas hétköznapokból. Itt nem a 220V- ra gondoltam.

A Szakkoli Ház teljes egészében értéket sugároz magából, amit megismerhet bárki, aki beteszi oda a lábát. Olyan itt lakni, mint egy szállodában. Van itt minden: fürdő, konyha, kaja, pia, haverok, buli, csocsó asztal. Utóbbi nagyon látogatott a vendégek számára.
Miért lelkendezek annyira az itteni életről? Talán mert tényleg kritikán felüli, ami nem adattatik meg mindenki számára. Szerintem bárki, aki betette ide a lábát, annak a fejében biztos megfordult az a gondolat, hogy bakker itt jó volna lakni. Kedves barátaim, itt tényleg élmény lakni.